„ Az élet zenéje a kacagás!”

dodinevetlelktamszlogoval
Standard

Semmi különös csak, egy átlagos egykedvű nap vége. Ugye milyen ismerős? Aztán amikor este átgondolom az okát, eszembe jut: hiszen ma még csak nem is mosolyogtam! ( A nevetést meg hagyjuk is…) És nem, ennek egyáltalán semmi köze a mostanság divatos „Legyél mindig boldog!” szlogenhez. Az ember nem lehet mindig boldog. A mosoly és a nevetés viszont másról szól…

A nevetés lehet hirtelen kitörő, spontán vagy szándékos. Mosolyogni is tudunk akaratlagosan – ez szintén jótékony hatással van a szervezetünkre. Paul Ekman, amerikai pszichológus, arckifejezés elemző vizsgálatai szerint ugyanis, ha az erőltetett mosoly nem csak egy pillanatig tart, hanem több másodpercig, akkor bizony az is beindítja a szervezetünkben az „örömközpontunk” aktivációját.

A nevetés jótékony élettani hatásaival kapcsolatos megfigyelések egyébként nem új keletűek: azt ma már pontosan tudjuk – hiszen tudományosan is bizonyított -, hogy milyen fantasztikus, pozitív folyamatokat indít el a szervezetünkben. A kutatások szerint, egyébként már az ókori emberek is ismerték ezt a jótékony hatást. A görögök és a kínaiak is használták gyógyító célra a komédiások előadásait, a középkori uralkodók pedig udvari bolondokat alkalmaztak ugyanerre a célra. Folytathatnám a sort a bohócokkal… de hagyjuk most a cirkuszt és inkább Norman Cousinsról (1915-1990) írok neked.

Az amerikai származású politikai újságíró, író és egyetemi tanár talán a leghitelesebb példája annak, hogy a nevetés tényleg gyógyít. Cousins egy különleges ízületi betegségben, az úgynevezett Bechterew – kórban szenvedett. Hatalmas fájdalmai voltak, az orvosok gyakorlatilag le is mondtak a gyógyulásáról. De Cousins nem adta fel. Mivel hatástalannak bizonyult minden külső segítség, az öngyógyítás felé fordult. Elmélete szerint, ha a betegséget a stressz idézte elő, akkor nyilvánvaló, hogy ennek az ellenkezőjével kell kezelésbe venni. Nevetésterápiával kezdte gyógyítani magát: naponta több órán keresztül komikus filmeket nézett, vicces történteket olvasott és jó nagyokat kacagott.  Ugye sejtitek mi lett a különleges terápiájának a vége? Norman Cousins meggyógyult az ízületi betegségéből. (A gyógyulásáról és a terápiáról több könyvet is írt.1990-ben pedig Albert Schweitzer Díjjal is kitüntették.)

Szóval… egy rosszabb napon jussanak eszetekbe Norman Cousins szavai:

„Az élet zenéje a kacagás!”