Mikor tetted fel magadnak – igen, jól olvasod – SAJÁT MAGADNAK ezt a kérdést? Pedig sokkal fontosabb lenne, mint gondolnád…

Pár napja láttam egy dokumentumfilmet egy 90 éves, a koncentrációs tábort túlélő hölgyről. Edith Eva Eger ma Amerikában él és – még mindig – pszichológusként praktizál. Tőle hallottam a következőt:

„ Itt vagyok, egyedül. És ez a legjobb társaság. Bűntudat és aggodalom nélkül.”

Nagyon fontos mondatok ezek, hiszen ki figyelhetne ránk a legjobban, ha nem saját magunk?

Visszatérve a bevezető kérdéshez: Te mikor figyeltél önmagadra egy kicsit? A napi rohanásban jut bármikor is legalább egy pici időd saját magadra? És nem, ez egyáltalán nem az az „én idő”, amikor például elmész edzőterembe, vagy moziban, vagy egyszerűen csak azt csinálsz, amit akarsz – abban a pár órában.

Amiről én beszélek, az nem kerül pénzbe. Ingyen van.

Szóval, válaszolj, de őszintén: ha nem ma, akkor mondjuk a múlt héten volt – e olyan  pár perc, amikor kicsit félrevonultál, lehunytad a szemed és megkérdezted magadtól: hogy vagy?  

Ha nem tetted meg, akkor tedd meg most.

És válaszolj is magadnak.

De őszintén.

Aztán – ha a válasz nem egyértelműen a “kösz, jól vagyok”, akkor gondold át, hogy mitől lehetne jobb. Mit kellene tenned ahhoz, hogy jobban érezd magad.

És tedd is meg. Vagy legalább egy kezdő lépést…