Semmi különös csak, egy átlagos egykedvű nap vége. Ugye milyen ismerős? Aztán amikor este átgondolom az okát, eszembe jut: hiszen ma még csak nem is mosolyogtam! ( A nevetést meg hagyjuk is…) És nem, ennek egyáltalán semmi köze a mostanság divatos „Legyél mindig boldog!” szlogenhez. Az ember nem lehet mindig boldog. A mosoly és a nevetés viszont másról szól…

A nevetés lehet hirtelen kitörő, spontán vagy szándékos. Mosolyogni is tudunk akaratlagosan – ez szintén jótékony hatással van a szervezetünkre. Paul Ekman, amerikai pszichológus, arckifejezés elemző vizsgálatai szerint ugyanis, ha az erőltetett mosoly nem csak egy pillanatig tart, hanem több másodpercig, akkor bizony az is beindítja a szervezetünkben az „örömközpontunk” aktivációját.

A nevetés jótékony élettani hatásaival kapcsolatos megfigyelések egyébként nem új keletűek: azt ma már pontosan tudjuk – hiszen tudományosan is bizonyított -, hogy milyen fantasztikus, pozitív folyamatokat indít el a szervezetünkben. A kutatások szerint, egyébként már az ókori emberek is ismerték ezt a jótékony hatást. A görögök és a kínaiak is használták gyógyító célra a komédiások előadásait, a középkori uralkodók pedig udvari bolondokat alkalmaztak ugyanerre a célra. Folytathatnám a sort a bohócokkal… de hagyjuk most a cirkuszt és inkább Norman Cousinsról (1915-1990) írok neked.

Az amerikai származású politikai újságíró, író és egyetemi tanár talán a leghitelesebb példája annak, hogy a nevetés tényleg gyógyít. Cousins egy különleges ízületi betegségben, az úgynevezett Bechterew – kórban szenvedett. Hatalmas fájdalmai voltak, az orvosok gyakorlatilag le is mondtak a gyógyulásáról. De Cousins nem adta fel. Mivel hatástalannak bizonyult minden külső segítség, az öngyógyítás felé fordult. Elmélete szerint, ha a betegséget a stressz idézte elő, akkor nyilvánvaló, hogy ennek az ellenkezőjével kell kezelésbe venni. Nevetésterápiával kezdte gyógyítani magát: naponta több órán keresztül komikus filmeket nézett, vicces történteket olvasott és jó nagyokat kacagott.  Ugye sejtitek mi lett a különleges terápiájának a vége? Norman Cousins meggyógyult az ízületi betegségéből. (A gyógyulásáról és a terápiáról több könyvet is írt.1990-ben pedig Albert Schweitzer Díjjal is kitüntették.)

Szóval… egy rosszabb napon jussanak eszetekbe Norman Cousins szavai:

„Az élet zenéje a kacagás!”

 

 

 

Nemrég nyilatkoztam egy újságnak a „kivándorlás lélektanáról”.  Holnap pedig repülök haza, Magyarországra,  mert pénteken az egyik kereskedelmi televízióban is beszélgetünk majd ugyanerről. Nagyon boldog vagyok, hogy felszínre került és elkezdtünk beszélni erről a témáról.  (És végre nem csak a politikai vonatkozásában!)

Horatius bölcsessége szerint: „Nem a lélek, csak az ég alja változik azok számára, akik a tengeren túlra vándorolnak.„  Én ehhez azért gyorsan hozzátenném: IS. Hiszen az új otthonunkban, egy új országban minden más, minden idegen. Kilépünk a komfort zónánkból. De most nem is erről beszélnék, hanem ugranék egy nagyot. Arra gondoltam, hogy az elkövetkező időszakban, hetekben, sorra veszem azokat a buktatókat, amikre már a költözés előtt fel tudunk készülni, de akkor is hasznosak, ha már az új életünkben élünk. Megoldási tippeket, ötleteket  adok az esetleges „vészhelyzetekre”. Hogy micsoda ?! Vészhelyzetek?! Igen. (És kérlek, most ne a terrorveszélyre gondolj!)

Na? Készen állsz?

Akkor hamarosan kezdünk!