Nem szeretnék különbséget tenni probléma és probléma között, hiszen mentálhigiénés szakemberként mindenkit meghallgatok és bárkivel beszélgetek, akinek szüksége van rá. Van azonban egy terület, ami a szívem csücske: ez pedig a CIRKUSZ. A szakdolgozatomat is erről írtam: A cirkuszművészetben rejlő mentálhigiénés eszközök címmel. Nem titkolt vágyam (volt), hogy az artistaképzőben a – legtöbb esetben – „civil” családokból erre a csodálatos pályára érkező gyerekeket, fiatalokat segítsem, mentálisan felkészítsem. A zárójeles múlt idő használata, csak átmeneti állapot. Sok tervem van ezzel kapcsolatban.

Az hogy szakmailag járatlan úton megyek, de nagyon jó irányba haladok, napról napra egyre több megerősítést kap. A cirkuszvilág főszereplői, az artisták ugyanis meghallották a szavam: hívnak, keresnek, hogy beszélgessünk „porondon kívül”. Mert van mit feldolgozni, kibeszélni, átgondolni, újrafogalmazni, más szemszögből nézni. A jót és a rosszat egyaránt.

Pár napja pedig hatalmas megtiszteltetés ért: az Eötvös cirkusz mentálhigiénés szakembere lettem. Ami nemcsak a cirkuszvilágban, hanem az országban is egyedülálló dolog!