Te kivel törődtél ma egy kicsit? Kire mosolyogtál, mert úgy láttad, hogy rossz napja van? Kitől kérdezted meg: HOGY VAGY?

Az önszeretetet hangsúlyozó világban élünk. Naponta kapod az „arcodba” a különféle tanácsokat: hogyan élj TE MAGAD boldogan, hogyan figyelj MAGADRA, miért TE legyél a legfontosabb önmagadnak. Vajon ezek a tanácsok – megfelelő önismeret nélkül -, nem emelnek-e olyan magas (önvédő)falakat körénk, amin át már tényleg képtelenség meglátni, észrevenni a másik embert?

És vajon azt tudjuk – e egyáltalán, hol vannak az önszeretetnek a határai?

Vagy már annyira kizárólag csak magunkra figyelünk, hogy el is felejtünk a másikra nézni. Meglátni és észrevenni. Rámosolyogni. És csak annyit kérdezni: hogy vagy? Mi van veled mostanság?

Adjunk egy picit másoknak is magunkból: figyelmet, törődést, kedvességet. Vagy csak egy mosolyt. Melyikből mennyit? A válasz egyszerű: pont annyit, hogy kitartson és mindenkinek jusson belőle. Igen, például az ellenőrnek a metrón, vagy a boltban a pénztárosnak is.

Mert lehet, hogy neki ez a mosoly, ez a kérdés sokkal többet jelent abban a pillanatban, mint gondolnád…